Barnabás napok óta vérre vágyott. Hisz Géza bácsinak is vérzett a keze (Tavaszi böngésző) és kapott rá tapaszt, és még egy könyvben is szerepel, ergo tuti jó móka a vér. Többször említette "anya vízik" és mutatott a piros pólójára, a piros cipőjére, a piros zoknijára.
Annyira vágyott rá, hát ma megkapta csórikám.
Egyedül vetkőzött, és a nadrág zippzárja szó szerint letépte félig a bal keze középső ujjáról a körmöt. Vérzett. Végre lett vér!
Na mondanom sem kell, így testközelből már nem is olyan jó móka a vér. A ragtapasz meg pláne!!! ...és már Géza bácsi sem tetszett neki, pedig a beragasztott ujjával azonnal kikerestük a megfelelő képeket.
Milyen a peches gyerek? Hát olyan, hogy pont az az ujja van beragasztva amelyikkel "vevézik". Sőt! Mint kiderült az a mutató ujja is.
Esti olvasásunk a következőképp zajlott:
- Nízd! Katica! (odabök a képre a ragacsos ujjával. Üvöltés!) Vízik anya!
- Nem vérzik már, maximum fáj.
- Vízik! Fáj! (majd a másik ujjával rábök a ragacsos ujjára. Üvöltés!)
