Borsi és a Bitangok

Hétköznapok a bitangokkal. Röviden.

Emberek No. 1

2008.09.27. 23:30 - Orsiborsi

Aluljáró.

Hajléktalan. Áll a lépcsőnél, fázik, folyik az orra, piszkos az arca, koszos a ruhája és a teste is.

Bendegúz:

- Anya. Milyen a bácsi?

- A bácsi nagyon szegény.

- Milyen szegény, anya?

- Annyira szegény, hogy nincs otthona, nincs ennivalója, nincs szép ruhája, nincs munkája, nincs családja sem.

- Anya, akkor szomorú?

- Nagyon szomorú is. Odamenjünk hozzá köszönni?

- Igen.

 

Odamentünk. Állt a fiam a szomorú ember előtt, és sajnálta. Nagyon sajnálta.

 

- Bebe, adjunk neki pénzt jó? Tudjon ő is vacsorázni. Ok?

- Adhatom én?

- Persze!

 

Nyújtotta a fiam az aprópénzt (amit amúgy a perselyébe szokott tenni, és senkinek oda nem adná), de a szomorú bácsi nem fogadta el.

- Tőled nem kérek pénzt. Tudod mit? Vegyél belőle magadnak csokit. Jó?

- Jó! ...és adok belőle a Barninak is.

 

...és meghatódtunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://borsi.blog.hu/api/trackback/id/tr28685137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.